istencsapásaként sújtott le rám Szabó Róbert Csaba műve és a bátyám udvarán vesztegelő Fekete Dacia emléke is. úgyhogy kicsit kombináltam, kicsit túlhajszoltam a terveimet, s álomba gyúrtam a tragikomikusnak ígérkező jövőmet.
.jpg)
elkészült a Székely Zabhegyező, bedobozolva várt ránk a nyomdában. percek alatt megoldottuk a Vajon mivel menjünk érte? kérdést. bátyám udvarán állt a Fekete 1310-es Dacia, azzal megyünk. vezetői engedélyem hiányában a volánt párom nyerte meg magának, s az éjszaka leple alatt, ahogy azt Sz.R.Cs. művész úr is megírta, elindultunk Madéfalvára. óvatosan settenkedtünk az országúton Gyergyószentmiklós végében, amikor az autó fényszórói váratlanul kialudtak, s mi elvétve egy hajtűkanyart összevegyültünk a mező szélén roskadozó boglyákkal. kimásztunk a csomagtartó ajtaján, lepallogattuk magunkról a szénát, s nekiláttunk kiásni az autót a fűhalomból. párom tolta az út felé, én integettem, hogy "gyere-gyere, állj! gyere-gyere, gyere-gyere, állj! állj! állj!", aztán befejezve a forgalmista műszakot, tovább indultunk Madéfalvára. lámpa nélkül. világított a Hold, kuruttyoltak a békák az árokban, s a tücskök hangja szekszualizálta a fülünket, de mégiscsak megérkeztünk. telepakoltuk a csomagtartót könyvekkel, s nyomban indultunk is vissza, nehogy ránk virradjon, s meglássanak bennünket a fekete nemzeti autóval. csapattuk a kanyarokban mind a hatvannal, amikor váratlanul elénk került egy oszlop. kettészelte a Daciát, én jobbra vettem célba a sáncot, az autó másik felével sofőröm balra, s még elegánsabban csapódtunk a boglyáknak, mint korábban. tovább haladásra nem volt esély, így egységesen eldöntöttük, hogy Tekerőpatak végében kell eladnunk a könyveket, rögtön az út szélén. kipakoltuk a kettévágott csomagtartóból, egy rakásba raktuk őket, felhúztuk föléje a fekete esernyőt, mögé ültünk, s elkezdtük árulni. mondanom sem kell, hogy éjjel a madár se jár Csík s Gyergyó között, medvéből is csak egy-kettő, így nem volt nagy keletje a könyveknek. még az elkeseredés előtt jött az ötlet, hogy megmarketingelem a vásárt, így felhívtam az összes ismerősömet, a következő hírrel: Tekerőpataknál karamboloztunk a Fekete Daciával, ami kétfelé szeletelve áll az út két oldalán. meg lehet tekinteni, azzal a feltétellel, hogy minimum egy példányt kell vásárolni az említett könyvből. mondanom sem kell, hogy reggelre alig maradt néhány, vitték, mint a cukrot. különös érdeklődésnek örvendett a kettőt fizet, kettőt vihet akció, senki nem osztotta fukarul a pénzt, fontosabb volt nekik a boglyák tövében pihenő fekete félautó.
egy elégedett ébredés után, boldog visszaalvás következett. a könyvek el vannak adva.
