későn ugyan, de elért az én tudatomig is, hogy nemrégiben volt egy ilyen világító tökszezon. boldog-boldogtalan kifaragott néhány tököt, s ékesítette velük udvarát, asztalát, kocsmáját. mi tagadás, élveztem kicsit. már csak azért is,mert gyerekkoromban az innen-onnan összelopkodott tökök faragásánál mindig megcsonkítottam valamelyik végtagomat, mégsem sikerült egy agresszív pofájú tökfejet faragni. álmomban a tökök bosszút álltak:
félméteres konyhakéssel döfködtem egy hatalmas tököt, konkrét elképzelésem volt, milyen formájúra szabdalom. spriccelt neki a bele, repedezett az oldala, de végül vágtam neki háromszögű szemet, s paralelepipedon alakú szájat. ennyire futotta a kreativitás és a kézügyesség. belecsaptam egy mécsest, rágyújtottam a zsinórra, s a frissen faragott halogéntököm már világított is. kiraktam a lépcsőre, s elmentem a kocsmába helovín partira. ahogy beléptem az ajtón, a falak mentén kétoldalt töknek öltözött emberek sorakoztak, s búgón morogtak, feltehetően rémisztgető céllal. előttük a faasztalokon tökök sorakoztak, szépen kivilágítva, ahogy kell. gyorsan összeszedtem magam, s elindultam a pult felé, mégsem állhatok az ajtóban egész este. igen ám, de ahogy elhaladtam az első tök mellett, az kihányta a belét, s a benne pislákoló gyertya sercegve kialudt. megsajnáltam kicsit, s továbbhaladtam. a következő tök is kidobta a taccsot, s hallatta ugyanazt a hangot. ahogy összerándult szemöldökkel, zavartan haladtam tovább a kocsma belsejébe, sorra minden tök, ami mellett elmentem, kirókázta bélszerkezetét az asztalra egyenesen. a pulthoz érve, a kiszolgáló egy duci tök volt, s hiába kértem vörösbort, csak egy dzsúszt adott, tökből természetesen. belekortyoltam, s faggyú ízt éreztem...
... s hangos gyomorkorgásra ébredtem.