jóság van, mert napok kérdése és állampolgárává avat Magyarország. nemcsak, hogy örülök, egyenesen transzban vagyok, mióta közölték a "jó hírt". előtte természetesen felvilágosításra invitáltak, gondolom, felsorolják a jogaimat, mert Magyarországon nem divat a kucsmás népi viselet pásztorbottal és az utcán köpés sem.
elindultam tehát a győri Anyakönyvi Hivatalba, hogy megtudjak mindent az eskütételről és annak ceremóniás körülményeiről. büszkén viseltem sárga síkabátomat, a magas szárú túrabakancsot, s a fülre hajtható sapkámat, úgy ballagtam úticélom irányába. hatalmas bőröndöt húztam magam után, telepakolva óriás Milka csokikkal, s ezekből egy félig lehámozottat már a kezemben is tartottam, s számban már ott pattogott a pezsgő, ropogott a bonibon. ugyanazon kezemben, melyből harapva fogyasztottam a csokit, lobogott egy majdnem egyméteres román zászló. mindenképp jelezni szerettem volna, milyen állampolgárság mellé kívánom a magyart.
naná, hogy vigyorogva ébredtem...
