álmok, kicsit másképp.

2013.11.25. 08:12 Zabhegyezo

zugevés az iskolapadban.

mondom ismét, hogy adategyeztetés céljából kell megjelennem az Anyakönyvi Hivatalban, így mára virradóra minden álombéli gondolatom erről szól. hatalmas köteg papírral és a buletinemmel róttam le tiszteletemet...

letöltés_1.jpgegykori gimnáziumom biológia termében. nagy zabásként már reggel korán gondoskodtam a betenni valóról, ezért rögtön két hot-dogot vásároltam az utcai árustól. tenyerembe fektettem őket, s jó messze tartottam magamtól, ne rám csöpögjön a kecsap és a mustár. beültem a koponyákkal díszített terembe, a leghátsó padba. megérkezett volt irodalom tanárnőm, nála is volt egy köteg papír, ugyanolyan mint nálam. leült a katedrához és kérdezni kezdett, elvégre egyeztetünk. kiderítette anyám s apám nevét, pipált a saját lapján, ha egyezett, így haladtunk tovább. pokolian untam, hogy bújnom kellett a lapomat, s bólogatnom az adataimra, így gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal. kicsúsztattam a padból egy bőmustáros hot-dogot, s beleharaptam durván. csuklóig lett mustáros a kezem, s fülig a fejem. elfogyasztottam egyik táplálékom éppen, amikor fordítani kellett volna a következő oldalra, de ugye én nyakig vagyok a kecsap-mustár elegyében. odaszóltam a tanárnőnek, hogy lenne-e olyan kedves, hogy idejön és fordít nekem is, mert sajnos halaszthatatlan dolgom van, én nem tudok. mikor meglátta, hogy kétrét görnyedve cuppanok rá időnként a hot-dogomra, elszörnyedt, s meg is sajnált, majd közölte, hogy már nem kell elbújnom előle, mint gimnazista koromban, ha enni akarok az iskolapadban. nyugodtan ehetek előtte is, s nem bánná, ha adnék neki is.

kicsit nyammogva ébredtem...

307861.jpg

Szólj hozzá!

2013.11.25. 07:05 Zabhegyezo

úton a kettős állampolgárság felé.

jóság van, mert napok kérdése és állampolgárává avat Magyarország. nemcsak, hogy örülök, egyenesen transzban vagyok, mióta közölték a "jó hírt". előtte természetesen felvilágosításra invitáltak, gondolom, felsorolják a jogaimat, mert Magyarországon nem divat a kucsmás népi viselet pásztorbottal és az utcán köpés sem.

images_2.jpgelindultam tehát a győri Anyakönyvi Hivatalba, hogy megtudjak mindent az eskütételről és annak ceremóniás körülményeiről. büszkén viseltem sárga síkabátomat, a magas szárú túrabakancsot, s a fülre hajtható sapkámat, úgy ballagtam úticélom irányába. hatalmas bőröndöt húztam magam után, telepakolva óriás Milka csokikkal, s ezekből egy félig lehámozottat már a kezemben is tartottam, s számban már ott pattogott a pezsgő, ropogott a bonibon. ugyanazon kezemben, melyből harapva fogyasztottam a csokit, lobogott egy majdnem egyméteres román zászló. mindenképp jelezni szerettem volna, milyen állampolgárság mellé kívánom a magyart.

naná, hogy vigyorogva ébredtem...

Flag-Pins-Hungary-Romania.jpg

Szólj hozzá!

2013.11.14. 08:49 Zabhegyezo

amikor Ákos hozzám fordul.

voltunk Ákos koncerten az Erkel Színházban. mit mondhatnék? azóta is vigyorgok, ha rágondolok, úgyhogy...


akos2.JPGújabb koncertet hirdetett meg a nagyérdemű művész, vettünk is rá azonnal két jegyet. az előadás helyszínének egy töpörtyű teraszt választottak, amin nem több, mint 100 ember férhetett el. párom a mosdóba sietett, én addig foglaltam középtájon a két állóhelyet, amikor jött a meglepetés ezerrel. a színpadon megjelent Ákos kissé dülöngélve. nem elég, hogy kivágódott egyedül, puritán módon, gitár nélkül, de egyenesen felém tartott. leugrott a pódiumról, s megállt mellettem. ekkorra már mindenki meggyőződhetett róla, hogy Ákos embertelenül be van rúgva. elém állt, kezeit zsebre vágta, s amolyan részegemberesen rámmorogva kifújta a whiskey-s bűzt szájából. jobb zsebéből előrántott egy apró, kinyitható telefont, bal zsebéből egy orange-os (!) sim kártyát, s közölte, hogy írjak egy sms-t a haverjának ugyanis perceken belül ő következik, ő lesz a vendégelőadó.

MG_2114.jpg

nekiláttam összerakni a telefont, s megírni az üzenetet, de komoly problémát jelentett az apró billentyűzeten működni a vaskos ujjaimnak. nehezen, helytelenül, de megírtam, hogy: siess barátom, te következel! Ákos. azzal a művész úr mutató ujjának magasba emelésével jelezte, hogy köszöni a fáradságom, s visszamászott a színpadra.

kicsit vigyorogva ébredtem...

Szólj hozzá!

2013.11.11. 06:26 Zabhegyezo

kvízműsor Szepesi Nikivel.

istencsapása volt az álom. biztos a Honfoglaló és a sok kvízműsor-nézés ártott meg, mert...

images_1.jpgbetelefonáltam egy kvízműsorba, ahol ellenfélnek Szepesi Nikit sorsolta a gép...

konkrét hidegrázással tértem magamhoz groteszk álmomból, s percekig puffereltem rajta, hogy miről tudtunk volna kvízelni az orgazmusban gazdag celeb lánnyal.

Szólj hozzá!

2013.11.08. 08:22 Zabhegyezo

rókázó halogéntökök.

későn ugyan, de elért az én tudatomig is, hogy nemrégiben volt egy ilyen világító tökszezon. boldog-boldogtalan kifaragott néhány tököt, s ékesítette velük udvarát, asztalát, kocsmáját. mi tagadás, élveztem kicsit. már csak azért is,mert gyerekkoromban az innen-onnan összelopkodott tökök faragásánál mindig megcsonkítottam valamelyik végtagomat, mégsem sikerült egy agresszív pofájú tökfejet faragni. álmomban a tökök bosszút álltak:

fpost_106320_20121103172402.JPGélméteres konyhakéssel döfködtem egy hatalmas tököt, konkrét elképzelésem volt, milyen formájúra szabdalom. spriccelt neki a bele, repedezett az oldala, de végül vágtam neki háromszögű szemet, s paralelepipedon alakú szájat. ennyire futotta a kreativitás és a kézügyesség. belecsaptam egy mécsest, rágyújtottam a zsinórra, s a frissen faragott halogéntököm már világított is. kiraktam a lépcsőre, s elmentem a kocsmába helovín partira. ahogy beléptem az ajtón, a falak mentén kétoldalt töknek öltözött emberek sorakoztak, s búgón morogtak, feltehetően rémisztgető céllal. előttük a faasztalokon tökök sorakoztak, szépen kivilágítva, ahogy kell. gyorsan összeszedtem magam, s elindultam a pult felé, mégsem állhatok az ajtóban egész este. igen ám, de ahogy elhaladtam az első tök mellett, az kihányta a belét, s a benne pislákoló gyertya sercegve kialudt. megsajnáltam kicsit, s továbbhaladtam. a következő tök is kidobta a taccsot, s hallatta ugyanazt a hangot. ahogy összerándult szemöldökkel, zavartan haladtam tovább a kocsma belsejébe, sorra minden tök, ami mellett elmentem, kirókázta bélszerkezetét az asztalra egyenesen. a pulthoz érve, a kiszolgáló egy duci tök volt, s hiába kértem vörösbort, csak egy dzsúszt adott, tökből természetesen. belekortyoltam, s faggyú ízt éreztem...

... s hangos gyomorkorgásra ébredtem.

Szólj hozzá!

2013.11.06. 09:40 Zabhegyezo

fürdőkáddal Szárhegyre.

egy napsütéses szombaton aláírás gyakorlás helyett kitaláltuk, hogy elmegyünk Szárhegyre, megnézzük a Lázár kastélyt, s gyönyörködünk a szoborkertben. autó hiányában, vonathoz folyamodtunk, mert a buszok is csak szökő évente járnak, szombaton még szökőévbe se. Romániában napi 3 vonat elég egy vonalon, nem pazarolnak óránkénti járatokkal, úgyhogy ezt én továbbálmodtam.

282563_1253275149_320x240.jpgmennénk délelőtt Szárhegyre, de nincs mivel. stoppolni köd van, gyalog messze van. hátramentem a fásszínbe, megkerestem a kicsi szekeret, s azt onnan kihúztam készenlétbe. fogtam egy rozsdás fürdőkádat, ami csak úgy van nekünk bármikor, ha kéred, s felvonszoltam a szekérre. ahogy ott csücsült köpcös aljával megfúrtam-faragtam kicsit, rádobtam két tengelyt, felszereltem két kereket, gondosan olyan távolságra elhelyezve egymástól, amilyen a sínek szélessége, s útra készen álltam. kicsi szekérrel lecaplattunk a vasútállomásra, a fürdőkádat a sínekre helyeztük, s beleültünk. hamar rájöttünk, hogy ez nem fog magától kilőni, el kell valahogyan indítani. nem bonyolítottuk túl, kicsipárom megtolta a kádba ülő énemet, kellő sebességnél mögém ugrott, s száguldottunk Szárhegyre. megtettük tisztes látogatásunkat a kastélynál, addig a kerekes kád várt az állomáson. visszafele hasonlóképp "vonatoztunk", megérkezvén, kis szekérrel hazahúztuk. bárkinek kölcsönadnám szívesen, de...

sajnos felébredtem.

 

 

Szólj hozzá!

2013.10.11. 11:50 Zabhegyezo

a Fekete Dacia és a megmarketingelt könyvvásár.

istencsapásaként sújtott le rám Szabó Róbert Csaba műve és a bátyám udvarán vesztegelő Fekete Dacia emléke is. úgyhogy kicsit kombináltam, kicsit túlhajszoltam a terveimet, s álomba gyúrtam a tragikomikusnak ígérkező jövőmet.

impulz(1).jpgelkészült a Székely Zabhegyező, bedobozolva várt ránk a nyomdában. percek alatt megoldottuk a Vajon mivel menjünk érte? kérdést. bátyám udvarán állt a Fekete 1310-es Dacia, azzal megyünk. vezetői engedélyem hiányában a volánt párom nyerte meg magának, s az éjszaka leple alatt, ahogy azt Sz.R.Cs. művész úr is megírta, elindultunk Madéfalvára. óvatosan settenkedtünk az országúton Gyergyószentmiklós végében, amikor az autó fényszórói váratlanul kialudtak, s mi elvétve egy hajtűkanyart összevegyültünk a mező szélén roskadozó boglyákkal. kimásztunk a csomagtartó ajtaján, lepallogattuk magunkról a szénát, s nekiláttunk kiásni az autót a fűhalomból. párom tolta az út felé, én integettem, hogy "gyere-gyere, állj! gyere-gyere, gyere-gyere, állj! állj! állj!", aztán befejezve a forgalmista műszakot, tovább indultunk Madéfalvára. lámpa nélkül. világított a Hold, kuruttyoltak a békák az árokban, s a tücskök hangja szekszualizálta a fülünket, de mégiscsak megérkeztünk. telepakoltuk a csomagtartót könyvekkel, s nyomban indultunk is vissza, nehogy ránk virradjon, s meglássanak bennünket a fekete nemzeti autóval. csapattuk a kanyarokban mind a hatvannal, amikor váratlanul elénk került egy oszlop. kettészelte a Daciát, én jobbra vettem célba a sáncot, az autó másik felével sofőröm balra, s még elegánsabban csapódtunk a boglyáknak, mint korábban. tovább haladásra nem volt esély, így egységesen eldöntöttük, hogy Tekerőpatak végében kell eladnunk a könyveket, rögtön az út szélén. kipakoltuk a kettévágott csomagtartóból, egy rakásba raktuk őket, felhúztuk föléje a fekete esernyőt, mögé ültünk, s elkezdtük árulni. mondanom sem kell, hogy éjjel a madár se jár Csík s Gyergyó között, medvéből is csak egy-kettő, így nem volt nagy keletje a könyveknek. még az elkeseredés előtt jött az ötlet, hogy megmarketingelem a vásárt, így felhívtam az összes ismerősömet, a következő hírrel: Tekerőpataknál karamboloztunk a Fekete Daciával, ami kétfelé szeletelve áll az út két oldalán. meg lehet tekinteni, azzal a feltétellel, hogy minimum egy példányt kell vásárolni az említett könyvből. mondanom sem kell, hogy reggelre alig maradt néhány, vitték, mint a cukrot. különös érdeklődésnek örvendett a kettőt fizet, kettőt vihet akció, senki nem osztotta fukarul a pénzt, fontosabb volt nekik a boglyák tövében pihenő fekete félautó.

egy elégedett ébredés után, boldog visszaalvás következett. a könyvek el vannak adva.

Szólj hozzá!

2013.10.04. 10:06 Zabhegyezo

én, az önjelölt hajléktalan.

a Metal Hammerhez csatolt Depresszió CD és Orbán legújabb, hajléktalanpusztító törvénye ihlette az inszomniás álmomat. a füleim közti űrt hajnalban töltötték ki a következő események, két ébresztés között:

Depresszio_polo_3031818062.jpgmélységes sajnálatot éreztem a fővárosi hajléktalanok iránt, akiknek takarodni kell a közterületekről. bizonyára jókedvükből költöztek az utcára, megunták a perzsaszőnyeges meleg lakást. elterveztem, hogy ki fogok költözni az utcára, pusztán szolidaritásból. felvettem egy Depresszió feliratú pólót a kint tomboló zéró fokhoz illően, s zsebre vágott kézzel belefeküdtem egy árokba. becsuktam a szemem, s összeszorítottam fogaimat, hogy ki ne hulljanak a görcsös reszketéstől. ebben a túlélőtáborban tengettem le mind a 10 percemet, amikor az emberek elkezdtek megtalálni maguknak.

elsőnek egy banyatankos idős hölgy kopogtatta meg a vállamat. megérdeklődte, mit csinálok ott, s én ráförmedtem, hogy hát nem látja-e, hajléktalan vagyok, s aludni próbálok, ne zavarjon. szemeit forgatva állt tovább, asszem, kicsit meglepődött. alig hagyott magamra, jött egy kucsmás rendőr. akkora kabát volt rajta, hogy elfelejtettem vacogni is, inkább az öltözékén csodálkoztam. megfogta a vállamat, és cibálni kezdett. minden áron az igazolványomat akarta, de azt otthon hagytam. mondtam neki, román vagyok, úgyhogy becibált a rendőrőrsre. elment teát szerezni nekem, mert sötétlilára fagytam az árokban, s én addig leléceltem. óvatosan, settenkedve hagytam el a rendőrség épületét, s eszeveszett tempóban rohantam vissza az árokhoz, amelyikben korábban feküdtem. reméltem, hogy még meleg lesz a helyem. hát nem volt. visszakuporodtam oda, s erős hajléktalan életérzéssel kocogtattam a fogaimat, amikor ismét leszólított valaki. vérbe lázadt szemekkel néztem fel, hogy megint ki az isten nyila akar engem innen felrángatni. a párom volt az. ölébe kapott, letépte rólam a Depresszió pólót, kidobta zsebemből a Depresszió CD-t, s hazaszaladt velem. rám nyitotta a zuhanyzóban a csapot, s amíg a forró víz folyt rám, kötelező módon Gorgoroth-ot kellett hallgatnom, ami számomra nem több a mosogatógép-porszívó-mosógép egy időben történő zajongásánál.

felébredtem. köszönöm, már jobban vagyok.

Szólj hozzá!

2013.09.28. 09:08 Zabhegyezo

a dalszöveges sapka.

van egy bakelitgyűjtő párom nekem, s valószínű a folyamatos lemezszaporulat hozta az álmot:


images.jpgakció volt a kiadónál. kétféle csomagban lehetett rendelni a lemezeket. bakelitet külön, vagy a hozzá tartozó cédével. ha az utóbbit választottad, ajándékba kaptál egy dalszöveggel teleírt sapkát is. naná, hogy az utóbbit választottuk minden esetben. alig vártam, megérkezzen a kis csomag, feltessem a dalszöveges sapkát, de kudarcba fulladt a vágyam. nem engedte az én kicsipárom, hogy hozzányúljak a sapkához. szerinte kopik, ne használjuk. megértettem, elcsomagoltuk, nem használtuk. ám egy alkalommal az éjszaka közepén érkeztem haza, óvatosan nyitottam be a hálóba, hogy ne ébresszem fel az alvó emberem, amikor megláttam, hogy ő egy dalszöveges sapkában alszik...

vegyes érzésekkel ébredtem, majd megnyugodtam, hogy nem volt a fején sapka.

Szólj hozzá!

2013.09.23. 14:45 Zabhegyezo

a szezámmag-fejtő.

kellett volna szezámmag, mert perecet akartam sütni, de a Lidl-bótban nem találtunk. Teszkó-bótba pedig kedv nem volt kimenni, meg hát elképzeltük, mi van, ha ott sincs? s először valósült meg, hogy egy muris jelenetet teljes egészében meg is álmodjak. íme:

végig kutatva a Teszkóban a magvas polcokat, hervasztóan éreztem magam, mert nincsen szezám. a bugi továbbra is bennem volt, én szezámmagos perecet akarok sütni, ahhoz pedig kell az a nyamvadt mag. a székelyeknek csavaros észjárásával találtam ki, hogy hátramegyek a pékáruhoz, megkeresem a szezámmagos kifliket, s azokról lemorzsolok annyit, amennyi az én pereceimre szükséges. mivel nem lehet ezt a műveletet sikeresen, feltűnés nélkül végrehajtani, többszöri alkalomra volt szükség. először bekönyököltem a kiflik közé, s morzsolgattam settenkedve, sűrűn kapkodva a fejemet körbe, tudni akartam, hányan néznek hülyének. nem szólt rám senki, hazamentem. másnap a Teszkóba érve mellettem a biztonsági őr belesúgta a walkie-talkie-jába, hogy figyelem-figyelem, minden egységnek, a szezámmag-fejtő megérkezett. rá se rántva, szaporáztam lépteimet, hogy amíg a minden egység odaér, én még lefejthessek pár szemet az aznapi friss kiflikről, haladtam a pékáru felé. megérkezvén ott morzsolgattam rapidan, amikor két, válla alatt dinnyét hordó őr lebilincselt, és kivezettek a Teszkóból.

felébredtem, s eldöntöttem, hogy sajtos perecet sütök.

kész is:

 2013-09-23 12.03.04.jpg

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása