bár nem vagyok fanatikus Tankcsapda rajongó, s Lukács Laci sem a kedvenc zenészem a színpadon hullámozva lobogó hajával, mégis van bennük valami szerethető, nem véletlen ők az ország egyik legnagyobb zenekara, ha nem a legnagyobb. házi feladatként kellett volna meghallgatnom egy albumukat, de elfelejtettem, ezért álmomban kissé furdalt a lelkiismeretem, s a következőket hoztam össze:
egy kisebb tornaterem-szerű épületben sétáltam a káosz közepén, s nézelődtem a halomba rakott ruhák és kacatok között, amikor késztetést éreztem, hogy egy színes halomnál megálljak és beletúrjak. rikító színes-kockás ingek voltak egy kupacba rakva, de akadt köztük szauna öv is, sőt még karóra is. felemeltem az egyik narancssárga inget, s rácsodálkoztam, mennyire túl van mintázva. hawaii-on rámszólnának, hogy ne feltűnősködjek már vele, de azért csak meg akartam venni. felemeltem, körülnéztem, hogy kinek kellene már ezt kifizetni, de nem figyelt rám senki. tovább túrtam a kupacban, és találtam még másik két inget is, amit karomra hajtottam, s magaménak éreztem. ahogyan a ruhakupac aljára értem, kemény dolgok kerültek a kezembe. ilyen például a cintányér, reflektor, rózsaszín gitárhúr és egy alsógatya. hosszú ideig nem kívántam hozzápiszkálni, inkább elvoltam a hangszerdarabokkal, de aztán mégis érdeklődni kezdtem iránta. anyagában koponyás mintájú darab volt kissé elnyúlt gumival a derekán, aminek hátuljára, a fenékvágatba illeszkedő varrásra volt írva, hogy Lukács Laci gatyája. ekkorra már maga Laci is a kupacba került és az ő lazaságával felém bökte, hogy egy euro minden darab bébi.
én felöleltem a tetszetős darabokat, átnyújtottam a pénzt a művész úrnak, s egy rázkódással az ágyam peremén felébredtem.
