elkezdődött az iskola székelyországban is, eszembe jutott az unokaöcsém, aki már nem óvodás, mégis inkább ott tudom könnyebben elképzelni, mint az iskolapadban. ígyhát...
.jpg)
katonás rendbe lettünk állítva egy elképesztően nagy épület előtt, s tízes csoportokban menetelve haladhattunk befele. mindegyikünk kezébe egy-egy plüss állatot adott az óvónéni, s azt hónunk alá helyezve indulhattunk előre. a teremben szintén tízes csoportokban vártak ránk az óvodások egy hang nélkül. mondanom sem kell, hogy helyben lépkedve álltunk eléjük, átnyújtottuk az állatokat, aztán tovább haladva a kijáratot vettük célba. hosszú folyamatnak tűnt a több ezer óvodást megjutalmazni a nagykorúság eme különös jelképével, de tudtam, hogy mindvégig nemes célt szolgálunk, hiszen újabb felnőtteket üdvözölhetünk körünkben.
komoly gondba estem, hogy történhetett mindez.
