egy napsütéses szombaton aláírás gyakorlás helyett kitaláltuk, hogy elmegyünk Szárhegyre, megnézzük a Lázár kastélyt, s gyönyörködünk a szoborkertben. autó hiányában, vonathoz folyamodtunk, mert a buszok is csak szökő évente járnak, szombaton még szökőévbe se. Romániában napi 3 vonat elég egy vonalon, nem pazarolnak óránkénti járatokkal, úgyhogy ezt én továbbálmodtam.
mennénk délelőtt Szárhegyre, de nincs mivel. stoppolni köd van, gyalog messze van. hátramentem a fásszínbe, megkerestem a kicsi szekeret, s azt onnan kihúztam készenlétbe. fogtam egy rozsdás fürdőkádat, ami csak úgy van nekünk bármikor, ha kéred, s felvonszoltam a szekérre. ahogy ott csücsült köpcös aljával megfúrtam-faragtam kicsit, rádobtam két tengelyt, felszereltem két kereket, gondosan olyan távolságra elhelyezve egymástól, amilyen a sínek szélessége, s útra készen álltam. kicsi szekérrel lecaplattunk a vasútállomásra, a fürdőkádat a sínekre helyeztük, s beleültünk. hamar rájöttünk, hogy ez nem fog magától kilőni, el kell valahogyan indítani. nem bonyolítottuk túl, kicsipárom megtolta a kádba ülő énemet, kellő sebességnél mögém ugrott, s száguldottunk Szárhegyre. megtettük tisztes látogatásunkat a kastélynál, addig a kerekes kád várt az állomáson. visszafele hasonlóképp "vonatoztunk", megérkezvén, kis szekérrel hazahúztuk. bárkinek kölcsönadnám szívesen, de...
sajnos felébredtem.
