álmok, kicsit másképp.

2013.10.04. 10:06 Zabhegyezo

én, az önjelölt hajléktalan.

a Metal Hammerhez csatolt Depresszió CD és Orbán legújabb, hajléktalanpusztító törvénye ihlette az inszomniás álmomat. a füleim közti űrt hajnalban töltötték ki a következő események, két ébresztés között:

Depresszio_polo_3031818062.jpgmélységes sajnálatot éreztem a fővárosi hajléktalanok iránt, akiknek takarodni kell a közterületekről. bizonyára jókedvükből költöztek az utcára, megunták a perzsaszőnyeges meleg lakást. elterveztem, hogy ki fogok költözni az utcára, pusztán szolidaritásból. felvettem egy Depresszió feliratú pólót a kint tomboló zéró fokhoz illően, s zsebre vágott kézzel belefeküdtem egy árokba. becsuktam a szemem, s összeszorítottam fogaimat, hogy ki ne hulljanak a görcsös reszketéstől. ebben a túlélőtáborban tengettem le mind a 10 percemet, amikor az emberek elkezdtek megtalálni maguknak.

elsőnek egy banyatankos idős hölgy kopogtatta meg a vállamat. megérdeklődte, mit csinálok ott, s én ráförmedtem, hogy hát nem látja-e, hajléktalan vagyok, s aludni próbálok, ne zavarjon. szemeit forgatva állt tovább, asszem, kicsit meglepődött. alig hagyott magamra, jött egy kucsmás rendőr. akkora kabát volt rajta, hogy elfelejtettem vacogni is, inkább az öltözékén csodálkoztam. megfogta a vállamat, és cibálni kezdett. minden áron az igazolványomat akarta, de azt otthon hagytam. mondtam neki, román vagyok, úgyhogy becibált a rendőrőrsre. elment teát szerezni nekem, mert sötétlilára fagytam az árokban, s én addig leléceltem. óvatosan, settenkedve hagytam el a rendőrség épületét, s eszeveszett tempóban rohantam vissza az árokhoz, amelyikben korábban feküdtem. reméltem, hogy még meleg lesz a helyem. hát nem volt. visszakuporodtam oda, s erős hajléktalan életérzéssel kocogtattam a fogaimat, amikor ismét leszólított valaki. vérbe lázadt szemekkel néztem fel, hogy megint ki az isten nyila akar engem innen felrángatni. a párom volt az. ölébe kapott, letépte rólam a Depresszió pólót, kidobta zsebemből a Depresszió CD-t, s hazaszaladt velem. rám nyitotta a zuhanyzóban a csapot, s amíg a forró víz folyt rám, kötelező módon Gorgoroth-ot kellett hallgatnom, ami számomra nem több a mosogatógép-porszívó-mosógép egy időben történő zajongásánál.

felébredtem. köszönöm, már jobban vagyok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kisbetusalmok.blog.hu/api/trackback/id/tr735551055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása