visszatért egy korábbi álmom, mit a születésnapos pálinka és a kérdések sorozata idézett meg, ami valahogy így hangzott: és mekkora lesz a buli?
szóval toltuk a házibulit a szabolcskai lakásban velem együtt legalább negyvenen. zavart, hogy diszkózenével alázzuk a hifit, fájt kicsit, hogy koszos bakancsokkal táncolnak a fehér lepedős franciaágyon, egy ismeretlen alak az új eperkés bögrémből kortyolta a büdös sört és megrázott a látvány, hogy az egy férőhelyes teraszkán kilencen állnak és ordítanak az alattunk lakó öreglányra. Kicsipáromat az idegroham környékezte, mikor meglátta, hogy a nemrégiben elhunyt Jeff Hanneman poszterre graffitiket rajzolnak a beszívott vendégek. ezen ponton úgy éreztem, csak én vethetek véget a bulinak, ezért intézkedni kezdtem.
lementem a tömbház elé és egy telefonfülkéből tárcsáztam a rendőrséget. elmondtam nekik, hogy zavar a saját házibulim zaja és unalmasak a vendégeim, szíveskedjenek tenni valamit. a biztos úr megérdeklődte a címet, a jelenlevők számát, majd perceken belül ürült is ki a lakás. néhány kérdése még lett volna a bulival kapcsolatosan, de én kitessékeltem a rendőröket is a lakásból egyértelműen közölve velük, hogy be kell vennem az elmebetegségemre kiírt gyógyszereket.
nem volt több kérdésük.
... kicsit röhögve ébredtem.
