a gyergyószentmiklósi egészségügyi központban hányódik egy kórház is. nem pusztán az orvosok szakértelmének hiányától vált híressé, manapság egyéb mulatságos dolgok is történnek. mindenféle vizsgálatért protokoll összeget kell befizetni, hiába villantod beutalódat, a kórházban eltöltött napokért is elkérnek egy kis pénzt, vinni kell a gyógyszert, lassan már az orvost is, de... ez nem a Dr. House, ne vigyük túl magasra a lécet.
álmomban épp átestem egy vizsgálaton, amit valamelyik nővérke végzett el rajtam a két cigi között megejtett szünetben. meg is állapította, hogy petefészek gyulladásom van, hamarosan erős fájdalmak fognak jelentkezni a derekamon és a hátamon, ezért amilyen gyorsan csak lehet, menjek haza összepakolni, ugyanis beutalnak olyan 1-2 évre a kórházba. nem ijedtem meg, készítettem magamnak egy listát a behozandó eszközökről, s elindultam beszerezni azokat. így kellett a Pumukli turkálóba eltöltenem minimum egy órát, s beszereznem 20-30 ruhadarabot. amikor megvoltak a használt ruhák (ezt kötelező volt megejteni), jöhetett az otthoni pakolás. kellett egy táskába evőeszköz, tányér, wifi router, laptop, másik táskába egy fél könyvespolc, rajzlapok, vízfesték, 4-5 telefon, cserebugyi, cseresapka és a legfontosabb: az ágy. igen, ágyat kellett vinni a kórházba, mert ott már nem volt szabad egy sem. felpakoltam minden táskát az ágyra, felöltöztem, elköszöntem anyáméktól, s elindultam ki az ajtón. áttoltam az úton ágyamat, s ráfordultam az országútra. nagyon elszántan toltam magam előtt fekvő alkalmatosságomat, egyre csak toltam, s igyekeztem a kórházba maximálisan felkészülve az ott töltendő 1-2 évre.
a szokásos fenék a falnak rituálé után megkerestem a fájdalmat testemben, de nem találtam nyomát sem, a kórháznak sem, így másik oldalamra helyezve testemet, tovább húztam a csendest.
