van az az esztelenség, amire már én sem tudok magyarázatot adni. így maradnak el az előzmények ezen álmom elől.
komoly megpróbáltatással indult az álombéli cselekvés, hiszen egy több ezer főtől terhelt templomon kellett átverekedni magamat. miután végigvonultam az imádkozni felsorakozottak előtt, s mindenki kedvére megbámulhatott, megérkeztem a hátsó ajtóhoz, ami aktuális szállásomként szolgáló szobámra nyílt. kezem a kilincsen, lépnék be a kolostori helyiségbe, amikor észreveszem, hogy az egyik első fogam kiesett épp. markomba fogom, s elindulok egy fogászatra, hogy visszarakassam. csodával határos módon a papi lakom folytatásában egy fogászat volt. bekopogtam, mutattam markomban hozott fogamat, s kértem annak visszahelyezését, becsületszavamra hagyatkozva, hogy később behozom az árát, ugyanis otthon maradt a pénzem. kedves nő beinvitál, leültet egy székbe és megnyugtat, hogy nem probléma a pénzhiány. beülök a fogászati székbe, tátom nagyra a számat, nyújtom a fogamat, de a fogdoki gépet hoz és levágja a hajamat. ott ülök tátott szájjal, ő pedig a fejem tetején elölről hátra fele haladva egyenletesen tolja le a hajamat nullásra. két oldalt meghagyta a bő kétcentis tollazatomat, s felzselézte.
szóval ott álltam fogatlanul, de legalább a hajam is gáz volt (már, ami maradt).
persze, hogy a fogamat kerestem ébredéskor. mindenki maradjon nyugodt, megvolt.
