meg lettem interjúvolva, szó volt itt könyvkiadásról, nagy álmokról, s a mögötte lappangó kilátástalanságról. még elalvás előtt is megjegyeztem, kezemben tartva Merényi Krisztián novelláskötetét, hogy majd az én könyvem is ilyen lesz: kemény borítós, normálisan megszerkesztett, formás kis gyűjtemény, amit az ember szívesen tart kezében, nem esik szét. valahogy így aludtam magam alá gondolataimat.
f
ővárosi kultúrotthon hatalmas terme előtt tolongok egy számomra ismeretlen író frissen piacra dobott könyvével és vad izgalommal lesem az ajtót, mikor ronthatok a nézőtérre sms-eket gyártok egy bent lévő volt kollégámnak, aki a színpadi előkészületeknél fontoskodik, tehát az írók körül forog. sajnos üzeneteimre válasz nem érkezik, ezért tovább toporgok az ajtóban.
egyszer csak kitárul a hatalmas dupla kapu, a tömeg befele tolong. sikerül helyet foglalnom a jobb szélen, egy másfél lábú strandszéken. a könyvbemutató elkezdődik és én is akcióba lépek. közönséget meghökkentő mozdulattal pattanok fel ingoványos ülőszerkezetemről és elindulok a színpad felé. célba vettem a lépcsőket, s néhány mozdulattal már az írók között termettem, kiabálva, hogy "mélyen tisztelt író uram, legyen kedves dedikálni a könyvet!" amint ezt kiejtettem számon, már vonszolt is le a pódiumról egy medve nagyságú férfiállat, s visszaraktak a strandszékre. néhány mély levegőnyi szünet után az író uraságok folytatták a könyvbemutatót, én pedig már a következő támadáson gondolkodtam. nem töprengtem sokáig, alig sikerült néhány mondaton túl lenniük, én már ismét úton voltam a nagy emberek felé. ezúttal a színpad előtt páros lábbal dobbantva, kenguru minőségű ugrással termettem a célzott személy előtt, s kiáltottam újra a képébe, hogy "mélyen tisztelt író uram, legyen kedves dedikálni a könyvet!" ugyanazon medveemberek repítettek vissza székemre, s én lihegve ugyan, de már a következő terven gondolkoztam. tudtam, hogy erőben jobbak nálam az írókat védők, ezért eszemmel kell elérnem célomat. így kiáltottam tehát a közönségből a színpad felé, nagyra becsült alkotóim felé, hogy "mélyen tisztelt író uram, legyen kedves dedikálni a könyvet! de látja, nem engednek oda, ezért tegye meg, hogy lejön hozzám és átnyújtja monogramját!"
ekkor vezettek ki a teremből.
... s ébredtem rúgkapálva.
