a reggeli tévézésem átkaként csapott le rám ez az álom. csak az egyes gombot és a kikapcsolót ismerve a távirányítón, a reggeli kávé és levélolvasgatás közben gyakran megy háttérben a Ma reggel című műsor az M1-en. egy kerekesszékes hölgy majdnem teljes életét mutatták be, aki hihetetlen lazasággal éli mindennapjait és eszébe sem jut bánkódni lebénult lábai miatt. ez velem máshogy esett meg.
állásinterjún ültem és színeztem életemet jövendőbeli munkaadóm előtt, akinek igencsak tetszésére volt mondandóm. meg is jegyezte, hogy hétfőtől állhatok munkába, várnak szeretettel. ekkor felállt, kezét felém nyújtotta a búcsúzásra, én is felálltam volna, csak a lábaim váratlanul megbénultak, ellazult testem pedig összerogyott. fejem először az asztalban koppant egy hatalmasat, utána a székem élébe vertem bele, majd a padlón landolt utoljára. koponyám megrepedt, agyvizem csorgadozni kezdett, de még megláthattam, ahogyan leendő főnököm az asztal alá hajol és közli, ilyen "szétszóródva" nem dolgozhatok neki.
a másik jelenet a komáromi vasútállomáson bontakozik. a zsúfolásig telt váróteremben ülök egy padon, kezemben az automatából vásárolt Maggi Marhahúséevessel (igen, nagybetűkkel) és a vonatomra várok. a hangos bemondó már közölte, hogy érkezik a Budapest Déli fele tartó hernyóvonatom, de azért csak várok, hiszen minek sietni?! csodamód mindenki arra a vonatra várt, amelyikre én is, ezért egyszerre álltunk fel, hogy elinduljunk a beszálláshoz, amikor az én lábaim ismét lazára vették a figurát és testemmel szórakozva elernyedtek. hangos csattanással, s egy kislányos nyögéssel zuhantam a koszos kőpadlóra, arccal egyenesen a kiömlött marhahúslevesbe. szemgolyóm a lében úszott, míg pilláimra felragadt az összes petrezselyem, füleim pedig még hallották a tömeg röhögését.
...ébredésnél kicsit rugdaltam a paplan alatt, megbizonyosodva bénaságom álomszerűségéről.
