kiszélesedett érdeklődésem a zene irányába, számomra ismeretlen metal-bandák lemezeit hallgatom, koncertfelvételekkel bővítem tudástáramat és megfontoltam tolok be egy cédét a takarításhoz is.
megeredt a Duna-pataka, dönti és mossa a rekordokat, háromegészkettő megapixellel katasztrófa-turistáskodtam a folyók városában és a média is ráerősített a problémára, így álmomban sem hagyott a víz nyugodni.
ülök tehát a kanapén törökülésben, a hifi magába szippantja a frissen vásárolt koncertfelvételt, én pedig bambán meredek a tévére, nagyon várva a HD műsort. a mellém készített hatalmas tál chipset merem a számba és egyre csak a tévére figyelek. a halk csobogás percek óta hallatszik, míg a képernyő csak később kezdte el mutatni a hömpölygő kakaóskávé-színű folyót. árgus szemekkel figyeltem tehát, várva a csodára, hogy hátha történik valami. gondolok ilyesmire, hogy leszakad egy-két híd, elnyom néhány gátat, de semmi. a sárlé csak hömpölygött, hangja meg továbbra is csak a csobogás volt. vártam valami vadmetalt, számítottam némi műsorra a chips mellé, de az is hiába fogyott el. közel másfél órán át ültem görcsbe meredt pózban és néztem a hömpölygő vizet, amikor az ellepte a kanapémat.
...behúztam kezem-lábam a paplan alá, nehogy elázzon.
