így jár az emberlánya, ha hajnali ötkor az indexet olvasgatja alvás helyett. átugorva a politikát, leérve a lap aljára olvasgatni kezdtem a fura híreket a nagyvilágból, amikor elértem a férfi történetéhez, aki másfél év alatt kifújta agyvizét az orrán. amikor a szemem elfáradt, maroktelefonomat magamhoz szorítva húztam tovább a lóbőrt, s nekiláttam álmodni:
feküdtem hanyatt az óriási ágyon és grilleződtem egy vastag paplan alatt, amikor érezni kezdtem, hogy az orrom folyadéka egyre hangosabban bugyborékol. magabiztos mozdulattal tornáztam jobb karomat a párnám alá, s előhúztam néhány neonzöld vászonzsebkendőt. hanyattfekvő pozitúrában fújtam ki a rotyogó váladékot, s dobáltam szét magam körül a rikító zsebkendőket. álomba szenderültem (álmomban is álmodok), ahogyan előzőleg, most is úgy riadtam fel a bugyborékoló turkára. ezúttal már az ágyamat is telecsurogta, s már a padlóra készült lefolyni. párnám alól neonzsebkendők végtelen mennyiségét kapkodtam elő és itattam fel magam körül az agylevet. amikor telejsen felébredtem, s tudatába kerültem annak, hogy most épp az agyam levében himbálom magamat, megváltozott képességű agyammal kezdtem gondolkodni, de az idegesítő és hangos csörömpöléssel felelt. újra megpróbáltam gondolkodni és ismét csak a zörgés felelt. harmadik próbálkozásnál pedig szétrobbant a fejszerkezetem.
gondolom, ekkor értem seggel a falhoz.
