az alattunk lakozó szomszédasszonyról azt képzelem, hogy napok óta nem sikerült leordibálnia senkit, s elhatározva, hogy az első szembejövőn ezt pótolja, megtalált engem. a kopottvörös öreglány az ajtórésen kidugott fejével kért meg kultúráltan, hogy legyek szíves nem levizelni az ablakpárkányát, ugyanis ő szereti a tisztaságot. dagadó szembogarakkal jelezve kérdésemet, hogy ezt így akkor mégis hogyan csinálhattam, ő naivan bízva abban, hogy az időseknek még van szavuk ebben a világban és amiért ő nagymama, mindjárt mások az erőviszonyok magyarázta, hogy óvatosabban mossam az ablakokat, mert eláztatom az övéit is. buta fejjel álltam a lépcső legfelső fokán, s vártam, hogy egyúttal muzikális beállítottságomról is említést tegyen, de az szerencsére elmaradt, a zene nem okoz problémát. utólag milliószor lejátszottam fejben a szórófejes tisztítószerrel történő "ablakmosást" (befele nyíló ablakokkal), mellyel én "levizelem" az ő ablakait is, de továbbra is sértve érzem magam. emellett sikerült rájönnöm, hogy övé az a hang, amely hetek óta szekszualizálja a fülem az időszakos megnyilvánnulásaival tömbházunk előtt. ilyen gondolatokkal a fejben én álomba szenderültem:
letudva a házimunkát Szindbád ifjúságával a kezemben elindultam a tömbház mögötti kisparkba, hogy láblógatva olvassak egy padon, míg a nap barnára dolgozza halvány szeplőimet. bezártam az ajtót, zsebembe süllyesztettem a kulcsot, s hónom alá vágtam a könyvet, amikor a morbid látvány elém tárult. az egész lépcsőházat pizsamában guggoló öregasszonyok lepték el kezükben az imádott hungarikummal, a rántott hússal és egy-egy doboz Multifilterrel, amiből egy szál már a szájukban égett. ott kuporogtak gyulladt húgyvezetékkel az ajtóm előtt és szméagol-fejjel bámultak rám olyanokat súgdosva, hogy "levizelted az ablakomat, kishölgy, ezért meglakolsz!", "ne menj a napra, mert rákos leszel!" "teleraktam a postaládád retardált férgekkel, nyehhehhhe!" rémülten rúgtam fel néhány kártékony öregasszonyt, s a postaládához siettem, ahol tényleg hemzsegtek a férgek. a pusztítás vágyával utat törtem magamnak vissza a lakásomig, feltépve az ajtót s berontva a konyhába, lekaptam a tüzhelyről a paradicsomos spagettit, amit a nyakukba szórtam gondosan ügyelve arra, hogy minden pizsama-fétisesnek jusson belőle, s ennek tetejébe rájuk öntöttem egy nagy bögre kisállatos háztartási kekszet.
a tanulság semmitmondóra sikeredett, hiszen újra a falhoz ért ülepem.
