hogy mi lehetett ennek a katyvasznak az előzménye, amit én összeálmodtam, hosszú gondolkodás után sem tudom, ezért lássuk az álmot nyersen:
aprócska robogón száguldunk negyvenes sebességgel Kicsipárommal ketten. furcsamód én vezetem a járművet, Kedvesem belém karol és noszogat, hogy gyorsabban kéne haladnunk. naplemente csillog az égen és groteszk módon őrült sebességgel közelít felénk a sötétség, én pedig csak húzom a gázt, haladást alig mutatva. egyenként számolva a megtett kilométereket, belenyugszunk, hogy a román határt már nem sikerül átlépnünk sötét előtt, ezért még magyar földön kell töltenünk az éjszakát. az én tompa agyam úgy határozott, hogy benyitok az első kapun, ami mellett elhaladtunk és szerencsét próbálok. minden erőlködés nélkül kinyílt a kiskapu és ugyanilyen könnyen az óriási ház hátsó bejárata is kitárult. betoltuk a robogót, befurakodtunk a házba és megágyazva magunknak lefeküdtünk. elaludnunk nem sikerült, hiszen nagyon izgatottak voltunk, mert egy idegen házba hatoltunk be. pislogtunk a paplan alatt kézen fogva, amikor szobánk ajtaja csöndesen kinyílt. bejött rajta a ház tulajdonosa, egy kedves arcú öreg hölgy kezében két tányért egyensúlyozva. nem mertünk megmozdulni az ágyon, csak tettettük magunkat Kicsipárommal, higgye azt a házinénink, hogy alszunk és a besurranása sikeres volt. óvatosan letette a két tányért az asztalra, megterített az ott lévő hacukákból és lábujjhegyen távozott. mi megijedtünk, hogy itt más is tartózkodik rajtunk kívül, mégis megnyugodtunk, hogy nem vették zokon, hogy befeküdtünk egy éjszakára. felültünk tehát az ágyon és belelestünk a tányérokba, mert éhesek voltunk. barna lötty úszott bennük egy-egy egész csirkével, aminek tokos bőre kissé sápadtan emelkedett ki a tányérból. éhségünknek nem bírtunk ellenállni, ezért megtépkedve a tyúkokat, táplálkozni kezdtünk. miután került némi eledel korgó hasunkba, úgy éreztük illene felkeresni a házinénit, s megmagyarázni, mit is keresünk itt. megkerültük a házat, aminek udvara sejtelmesen csöndes volt, csak a bokrok alján kuruttyolt néhány béka. az öreg hölgy a kertben ült egy fa alatt és ő maga is egy csirkét szaggatott, s tömte szájába mohón. leültünk vele szembe és remegő szájakkal kórusban próbáltuk elmagyarázni, hogy csak pihenni akartunk, reggel indulunk is tovább. félbeszakította magyarázkodásunkat, amikor megérkezett a toronymagas fia. a homlokközépig tetovált izomagyú srác bemutatkozott nekünk és közölte, hogy a csaja kirúgta, ezért anyjánál fog aludni ma éjszaka. immár hárman tértünk vissza a szobába, ahol az asztalon még kerülgették a szúnyogok a szétmarcangolt csirkét, és lefeküdtünk. hárman egy ágyba. a srác mindenképp közém és Párom közé kívánt lepihenni, mi pedig hagytuk a ház urát kényelmesen elhelyezkedni. búgó horkolását hallgatva vártuk meg a reggelt merev tekintettel figyelve a plafont, majd elköszönve vendéglátóinktól tovább haladni vágytunk. a hústorony teletankolta robogónkat, s Kicsipárom vezetésével elindultunk a román határ felé.
...aztán csörgött a hajnali ébresztő.
