morbid álmok.

  az alattunk lakozó szomszédasszonyról azt képzelem, hogy napok óta nem sikerült leordibálnia senkit, s elhatározva, hogy az első szembejövőn ezt pótolja, megtalált engem. a kopottvörös öreglány az ajtórésen kidugott fejével kért meg kultúráltan, hogy legyek szíves nem…

bizonyára a nyolcéves múltra visszatekintő intenzív kézilabda gyakorlásomnak és a hírekből csordogáló Győri ETO-nak köszönhetem, hogy visszatérő álomként élem meg újra és újra, milyen érzés szélsebesen, gravitációt meghazudtoló suhanással repülni a hatos vonalról…

így jár az emberlánya, ha hajnali ötkor az indexet olvasgatja alvás helyett. átugorva a politikát, leérve a lap aljára olvasgatni kezdtem a fura híreket a nagyvilágból, amikor elértem a férfi történetéhez, aki másfél év alatt kifújta agyvizét az orrán. amikor a szemem…

sokszor jut eszembe, mekkora hiba volt belépni az egyetem kapuin egykor fiatal koromban, tanultam volna inkább valami szakmát. s továbbvittem a gondolatot, megfejtettem, hogy szívesen lennék szakács, de ha ez nagy falat, akkor élvezném a zseléshajú pincérlányos szakmát is. álmomban…